Elmúlt- e, az érzés ? Nem. Sőt, mindig ott kopogtatott. És amikor már nem akarod érezni. Mert azt hiszed, ha nem érzed, nincs is. És akkor minden rendben van. Homokba dugtam a fejem? Igen. Néhány hónapig. De az érzés ott volt. Mert néha jó lenne elbújni a világ elől, de nem tudsz. És valahol várnak. És egy idő után te magad is rájössz, hogy hiába. Mert egyelőre semmi nem segít. Pedig a sok csillogó szempár vár. De hogyan mondd el nekik? Hogy hiába?! Ez volt ...
Amikor még mindig azt hittem, ezt is megoldom egyedül… kis naiv! Akkor még nem gondoltam naivnak magam. Nem gondoltam megoldhatatlannak a problémát. Eddig még mindent megoldottam egyedül. De most nem ment. De még ekkor se féltem. Mert ott van Ő. Ha egyedül nem megy, Vele mindig. De most nem. Most nem segített az érintése. Pedig eddig mindig segített. Ekkor már féltem. Tudtam, hogy segítség kell, és azt nem szeretem. Ezért húztam, amíg tudtam. De nem sokáig tudtam.
...
Tavaly ilyenkor már éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Olyan típusú ember vagyok, aki megérez dolgokat. Szerettem ezt az érzést , mert mindig fel tudtam készülni a rossz dolgokra. Hiszen éreztem őket. Nem tudom pontosan megmagyarázni hogyan, csak érzem . Tavaly decemberben rosszat éreztem , nagyon rosszat. Nem értettem miért, hiszen rendben volt az életem. Szerettem azt, amit csinálok. Nagyon is. Imádtam a párom, mellettem voltak a családtagjaim, a barátaim. Tehát ...
A nagy kérdés: miért kezdtem el írni?
Igazából egy teljes év kellett hozzá, hogy neki merjek vágni. Eddig érlelődött bennem.
Kinek? Nektek (és nekem is).
Miért? Segítségként. Mindannyiunknak.
Ez a blog elsősorban tanácsadó jellegű, ahol recepteket és tippeket szeretnék megosztani.
A tájékoztatás nem teljeskörű! A kockázatokról és ...
