Élj kímélőbben!

Miért „kímélőbben”, a blogom címe?

Kímélőbben. Ezzel üzenni szeretnék!

Magamnak is. Hiszen ez a betegségem üzenete…

Szerintem az életben fontos, hogy észrevegyük a jeleket. Én nem vettem észre, csak későn. Ti vegyétek észre időben!

Amikor nagyon rosszul voltam, folyton azon agyaltam, hogy miért? Miért, pont én? Mit csináltam rosszul? Én mindent megtettem azért, hogy minden jól sikerüljön. Éreztetek már ilyet, ugye?

Na, hát pont ez a baj. Pontosan ezt rontottam el. Mindent jól szerettem volna csinálni.

Megszületünk. Kisgyermekként miért hajtunk? Azért, hogy megfeleljünk a szüleinknek. A családi elvárásoknak. Meg kell tanulnunk kúszni, mászni, felállni, járni, beszélni. Ha ezt később tesszük, mint az átlag, akkor jön a pánik, és már is kilógunk a sorból.

Aztán óvodába megyünk. Meg szeretnénk felelni az óvó néninek. Szeretnénk, hogy azt mondják: okos vagy, aranyos vagy, jól nevelt vagy. Az a jó gyerek, aki jól viselkedik, kedves, aranyos, szép, sok verset tud, szereti a meséket, mindig odafigyel a felnőttekre, szófogadó, nyitott mindenre, de persze csöndben van, ha a szülei elfáradnak a sok munka után és már nincs erejük játszani. Szabadidő? Akad még.

Aztán következik az iskola. Még keményebb. Szeretnénk továbbra is jók lenni. Jó tanulók, szorgalmasak. Hiszen csak így kaphatunk ötöst. És csak így dicsér meg minket a tanár néni. El kell sajátítanunk az összes alapismeretet, amit a további életünk során használni fogunk. Legalább is ezzel sulykolnak. Meg kell tanulnunk írni, olvasni, számolni néhány tanóra alatt. Eltelik 7 év az iskolában és még jobban oda kell tenni magad, hiszen jön a középiskolai felvételi. Fontos, hogy jó középiskolába kerülj. Szóval tanulj még többet. Járj magántanárhoz, korrepetálásra. Hiszen csak így sikerülhet jól a felvételi. De azért sportolj is, hogy egészséges légy. Szabadidő? Egyre kevesebb.

Ha szerencsés vagy, és eleget güriztél, bekerülsz egy jó középiskolába, netalántán egy gimnáziumba. Ahol konkrétan ott éled a napjaid nagy részét. És már el kell döntened 14 évesen, milyen irányba szeretnél elmenni az életben. Humán, vagy reáltárgyak érdekelnek? Bölcsész vagy matematikus szeretnél lenni? Dönts hamar! Ezen múlik az életed! Miután humán szakra mész: tanuld meg a világ összes versét, értsd meg, mire gondolnak a költők, tudd az összes évszámot, tanulj nyelveket, de ne csak egyet, mert az gáz!

Ha a reálirányt választod: tudj deriválni, integrálni, ismerj minden képletet, tudd kiszámolni a p > 0 paraméter értékét úgy, hogy 2 0 (3 24 20) 0 p x x dx    teljesüljön! Ismerd a világ működését! Sportolj, legyen hobbid, mert így vagy teljes. Közben birkózz meg a tinédzserkorral, a hormonjaiddal, a szerelemmel, szerezz barátokat. Járj velük szórakozni, de persze csak olyan határok között, ahogy azt a szüleid kijelölik. Birkózz meg rengeteg kritikával. Közben légy színötös mindenből, mert minden benne lehet az érettségi feladatsorban. És nyilván az érettségi és a tanulmányi pontok alapján kerülhetsz be egyetemre. Meg nyelvvizsgázz, mert az pluszpont. Szóval járj magántanárhoz esténként és hétvégén, mert már csak akkor marad rá idő. Szabadidő? Szinte semmi.

Az érettségin százalékokat kapsz, a felvételin egy pontszámot. Ez vagy te. Bekerültél az általad (vagy szüleid által) megálmodott egyetemre? Ha szerencsés vagy igen, kaptál elég pontot 12- 13 év tanulásra, vagy elég tehetősek ahhoz a szüleid, hogy kifizessék az egyetemet. Vagy ha nincs más út és elég bátor vagy, felveszel diákhitelt.

És eljött a perc, a várva várt egyetem. Végre azt gondolod, hogy azt fogod tanulni, amit szeretsz, és megismersz olyan gondolkodású embereket, mint amilyen te vagy. Kirepülsz a szülői fészekből, a szüleid szíve megszakad, te próbálod vigasztalni őket és gyakran hazajárni, hogy enyhítsd fájdalmukat és honvágyadat. Hirtelen felnősz, hiszen magadról kell gondoskodnod. Oda mész ahová szeretnél.

Beköltözöl valaki(kk)el egy koliba vagy albérletbe. Főzöl, mosol, takarítasz, bulizol, tanulsz, sportolsz éjjel nappal. Hallgatod az oktatók szidalmazását, miszerint „ezt már tanulnod kellett középiskolába”. Vizsgázol, néha bukdácsolsz, és azt hallgatod „kolléga, ez egy neves egyetem, ez ide kevés”. Kolléga?! Még a nevedet sem tudják, hiszen csak egy NEPTUNKÓD vagy. A tengernyi szabadidődben elmész dolgozni, mert jó sokba kerülnek a könyvek és az elbukott kreditek. Na de valahogyan csak eljutsz az egyetem végéig. Megvannak a kreditek, megvan a nyelvvizsga, megkapod azt a várva várt könyvecskét, amiben a hőn áhított szakmád. A szüleid borzasztó büszkék. Nem is csoda, le a kalappal előtted!  Szabadidő? Nincs.

Te is végre boldog vagy. Jelentkezel álmaid állásaira, stresszelsz még egy sort az állásinterjúkon, ahol szintén minősítenek téged: „Örömmel értesítjük, hogy a megpályázott pozícióra Ön alkalmas./ Sajnálattal közöljük, hogy a megpályázott pozícióra ezúttal mást választottunk.” Végre hat számjegyű összeget keresel. Azt gondolod, végre megveheted azokat, amire vágysz, és végre nem a szüleidtől kell kérned. Végre tényleg a saját lábadra állhatsz. De a pénz hamar fogy, mert jó drága minden… A munkahelyen ezerrel pörögsz, hogy a főnök jónak tartson, és előrébb léphess, majd még több pénzt kereshess. Túlórát is vállalsz ezért. 8-12 órákat dolgozol. Aztán hazamész fáradtan és alszol. Jön a mókuskerék effektus. Munka, munka, munka… Szabadidő? Mi az?

Megérte ezért 10-15 évet tanulni? Jó helyen vagyok? Biztosan ez az én utam? Sok kérdés felmerül… Elgondolkodtál már azon, hogy igazán boldog vagy –e? Meg tudod- e élni a pillanatot?

Elröppen 25 év az életedből, és még meg sem tanultad hogyan élj, és hogyan élvezd a pillanatot. De már ideje lenne párt találni, házasodni, lakást venni, néhány év múlva gyerekeket vállalni. De hogyan, mikor már kiégtél, és már fáradt vagy?

Hát LASSÍTS és ÉLJ KÍMÉLŐBBEN!

Én erre jöttem rá. Igen kicsit kisarkítottam azt a 25 évet, amit eddig átéltem (és talán Te is), de így hatásosabb. Ti is hasonlókat éreztek?

Én már csak akkor világosodtam meg, amikor a testem és a lelkem is megadta magát. Amikor már nagyon elfáradtam… Igen, 25 évesen! Mert ilyen fiatalon beteg lettem. És ezzel a plusz teherrel a hátamon, már nem bírtam megugrani a magam által elvártnak ítélt szinteket. De talán ez kellett ahhoz, hogy rá jöjjek dolgokra. Arra, hogy mi az igazán fontos, az életben.

Ti is gondolkodjatok el ezen. Kicsit lassítsatok le, és nézettek magatokba igazán mélyen. Azt érzitek, hogy boldogok vagytok? Úgy érzitek, jó felé haladtok, jó helyen vagytok? Mindenetek megvan, amire vágytok? BOLGODOK VAGYTOK? Ha igen, akkor borzasztó szerencsések vagytok!!! Ha nem, azt nem csodálom. Hiszen eddig csak rohantál, és meg akartál felelni a világnak.

De akkor változtass, taposs bele a fékbe és ÉLJ KÍMÉLŐBBEN! Mert hamar késő lehet. És teljesen mindegy hány éves vagy és mit értél el eddig, ha nem érzed jól magad a bőrödben, VÁLTOZTASS! Nem is gondolnád, de talán néhány apró lépés is elég lehet.

Hogy szerintem mi a fontos? Hát nem a pénz. Az csak egy eszköz. És nem a beosztásod a munkahelyeden. Mert lehet sok pénzed, és lehetsz vezető, de boldog vagy? Nyugodt vagy? Egészséges vagy? Várnak otthon? Van párod, társad, barátaid, családod? Szeretnek Téged és Te szereted Őket? Kiegyensúlyozott a kapcsolatotok? Jól érzed magad ott, ahol élsz? Nevetsz? Van időd a hobbidra? És saját magadra?  Mert szerintem ezek az igazán fontos dolgok!

Mit értek azon, hogy élj kímélőbben?

-          Ne rohanj!

-          Éld meg a pillanatot! És élvezd!  

-          Fejezd ki az érzelmeidet! Mondd el neki, hogy szereted!

-          Hagyj időt az evésre! Próbálj ki új recepteket!

-          Figyeld a tested és a lelked!

-          Hallgass a szívedre!

-          Felelj meg saját magadnak!

-          Váltsd valóra az álmaidat, vágyaidat! Akkor is, ha sok időbe telik.

-          Pihenj annyit, amennyire szükséged van!

-          Relaxálj sokat!

-          És ami az egyik legfontosabb: néha ülj le egy kicsit csendben, egyedül és figyeld meg, hogy milyen gondolataid támadnak. Ebből sokat lehet tanulni.

Ezek lehet, hogy egyszerű tanácsoknak tűnnek, de magamról tudom, hogy ezekre nem figyeltem eddig kellőképpen, és már nagyon megbántam.

De sohasem késő változatni… Egy életünk van.

ÉLJETEK KÍMÉLŐBBEN!

Ne hajszoljátok túl magatokat! Ne akarjatok mindig 100%-on teljesíteni, és tökéletesek lenni! Akiknek igazán fontosak vagytok, a hibáitokkal együtt szeretnek Titeket. Tartsatok „lassított napokat”. :)

Köszönöm, hogy elolvastad!